Macskák

Isteni volt! Szuperül éreztük magunkat. Ilyen még nem volt, a 3. sorban ültünk, válogatott, híres színészek nyújtották a karjukat felénk:-) Egy felejthetetlen élmény lett... 20 éve láttam utoljára, de meg fogom nézni újra hamarosan, annyira tetszett:-)

Alone

Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül- váratlanul.

...

Van ébredés, van tévedés
szerelem tüzén, szenvedés,
nem tudhatom, láthatlak-e még, boldognak én,

Megsebzett szív, elégett vágy,
én azt tudom, hogy nincs tovább,
ó Istenem, segíts nekem,
nincs kegyelem,

Szeretném feledni megbocsájtani én,
ha tudnám bűntelen tisztességgel fordulnál felém,
ha adna a mindenható kettőnknek még egy esélyt.
Végtelen szeretet féltés árad felé
s amit kaptam csepp a tengerből tőled az kevés,
soha ne halljam azt a szót ami bánt és felhevít
SZERETLEK ÉN...

Az ég felett, a föld alatt,
bárhová megyek, ott csak te vagy,
nem létezik, számomra más, nem kell csillogás,

megsebzett szív, elégett vágy,
én azt tudom, hogy nincs tovább,
ó Istenem, segíts nekem,
nincs kegyelem,
Van ébredés, van tévedés
szerelem tüzén, szenvedés,
nem tudhatom, láthatlak-e még, boldognak én,

Megsebzett szív, elégett vágy,
én azt tudom, hogy nincs tovább,
ó Istenem, segíts nekem,
nincs kegyelem,

Szeretném feledni megbocsájtani én,
ha tudnám bűntelen tisztességgel fordulnál felém,
ha adna a mindenható kettőnknek még egy esélyt.
Végtelen szeretet féltés árad felé
s amit kaptam csepp a tengerből tőled az kevés,
soha ne halljam azt a szót ami bánt és felhevít
SZERETLEK ÉN...

Az ég felett, a föld alatt,
bárhová megyek, ott csak te vagy,
nem létezik, számomra más, nem kell csillogás,

megsebzett szív, elégett vágy,
én azt tudom, hogy nincs tovább,
ó Istenem, segíts nekem,
nincs kegyelem,

Kölcsönvers:-)

Baranyi Ferenc : Utószó egy szerelemhez

Nincs mit mondanom,
nincs mit mondanod,
ami régen megszakadt, azt
nem folytathatod,
szemed jégvirág borítja,
már beléd nem láthatok.
Nincs mit mondanod,
nincs mit mondanom,
párosan viselt magánynak
dupla súlya nyom,
szíved hangtalan parancsát
többé meg nem hallhatom.
Én már többé nem kereslek:
rád találnom nem öröm.
Te is engem csak - kerestél.
De én azt is köszönöm.
Mért, hogy a szerelmet mindig
megalázza a közöny?
Válni kell.
Kolonc koloncot nem visel,
önvédelemből hagylak el
s fel nem cseréllek senkivel.
Válni kell.
Én nem hiszek - te nem hiszel,
a szív nem nézi, mit cipel,
csak éppen már nem bírja el.



És még egy kis idézet Ági naplójából vettem ezt is:


"És Drága Uraim, ez vonatkozik Rátok is! Ha a CKM csajaira csorog a nyálatok, és panaszkodtok, h a saját párotok ilyen meg olyan.... nézzetek magatokra is! Úgy néztek ki, mint a MEN'S magazin Adoniszai? Ha a válasz nem, akkor majd ha törekedtek rá, akkor az asszonnyal szemben is lehet elvárásotok!"




Köszi Ági, ezt meg kellett volna mondanom Janónak... annak, aki éjjel-nappal csak ugyanabban a nadrágban járt, aki állandóan bagózott, barnák voltak a fogai tőle, akit egyik pillanatról a másikra elöntött a düh, és rajtam töltötte le, aki gyakran küszködött ilyen-olyan problémákkal (nem fejtem ki, mert Neki is ciki lenne), aki talán egyszer hívott meg (azt hiszem, fagyizni), aki állandóan engem fikázott, de a kis beesett mellkasa nem zavarta, akinek az összes barátja valamiért felszívódott, aki egy ismerősének nyálömlengésben kívánt boldog születésnapot, az én névnapomat meg letudta egy filléres kis semmiséggel, és a telefonszámláját is én fizettem,, aki hónapokig nem takarítja a szobáját ki, de a kocsimat ha egy hétig nem mosom le, azt fikázza, akinél halomban áll a cigi a tartóban és berohad a baracklé a pohárba, akinek ha letört a foga azt nem javítja meg, legyint rá egy nagyot, de ha a farkán kijön egy piros pötty, akkor vádolva hív, hogy elkapott tőlem valamit, aki szégyell bemutatni a barátainak, aki azt mondja, ne mondjam neki, hogy szeretem, mert az lejárt lemez, aki cserben hagy akkor, mikor bajba kerülök...

Igen, én ezek ellenére is elfogadtam, szerettem nagyon...

Persze, adtam neki szárnyakat, most ezek a szárnyak ahhoz talán elegendőek, hogy 17 éves kislányokat fűzzön... ők még beveszik azt, hogy apuciék pénzéből fizetni a drogokat nem ciki...

New life:-)

Úgy érzem, váltanom kell...

Ma randim van, Vele....


Az iwiwen írt... legalább kimozdulok:-) 7-re jön értem.

Ma...

... egész nap vezettem a porcelánbuszt... nem vagyok jól. Semmi kaja nem marad meg bennem... kétségbeesés a köbön...

Egy nagyon jó baráttól:

emiatt nem kell aggódni, aki 28 évesen 17 évesekkel foglalkozik az nem teljesen 100as











Igaza van...

:-)

Nóri msn-en:


p...............@freemail.hu (E-mail címe nincs megerősítve) üzenete:
*amúgy sajnálom, hogy szakítottál, de ilyenkor legalább tök jókat tudunk dumálni





Jó, hogy vagy nekem:-)

LECKE

Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem csókot adni.

Megfúltál, úgy öleltelek,
Mutatni, hogy ölelj te meg.

És sírtam is, ölelve téged,
Mert tudtam, hittem, hogy megérted.

Bő könnyeim, a könnyű bért,
Mit értem ontsz, a könnyekért.

Eldobtam mindent - íme, lásd,
Hogyan lehet szeretni mást.

Kiért mindent százszor megadnál,
Ezerszer jobban önmagadnál.

Kész vagyok meghalni miattad,
Hogy élj, hogy meg ne halj miattam,
Ahogy hiszem, hiszen mutattad.

Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,
Csak az kap ingyen, aki ingyen ad.

Mondtam, szeretlek, mondd szeretsz-e
Mindössze ennyi volt a lecke,
Mindössze ennyi a titok,
De jaj neked ha nem tudod.

Jaj néked, hogyha az egész
Szabály és példa kárba vész.

Jobb lett volna meg sem születni
Nékünk, mint egymást nem szeretni.

Rájöttem...

... hogy azt hittem sokáig, Janó tökéletes... hogy Ő örök és én vállvetve védtem mindenki előtt...




Közben kiderül hogy lehet, nagyobb gázolást követett el a lelkemben, mint az, aki a legjobban megbántott eddig életemben... csak azért mert szüksége volt valakire, akinek a vállán felmászhat az életbe...

Bár itt lennél...

Holnap lesz 2 hete... azóta megállt az életem... kitéptek belőlem a hülye démonjaid... el sem hiszed, mennyire várlak még vissza... tegnap azon vettem magam észre, hogy a képednek meséltem... elmeséltem, hogy mi történt velem mostanában... volt, hogy csak nagyokat hallgattam, volt, hogy sírtam, volt, hogy nevettem saját gyarlóságomon...
Eszembe jutott a pillanat, mikor Kolozsváron a főutcán sétáltunk, majd meg fagytunk... hideg volt, esett az eső, fújt a szél is... de fogtad a kezem. És olyan büszke voltam Rád. Azt hittem, mindenki minket figyel titkon, hogy milyen szép pár, hogy milyen boldogak... akkor én voltam a világ legboldogabb embere:-)
Nem értem, miért mentél el... mi vitt rá erre... szeretném megmutatni Neked, hogy igenis értékes ember vagyok...
Tegnap arra gondoltam, hogy sütök Neked egy lasagnét és elviszem... le akartam tenni a stúdió küszöbére... hogy hátha örülsz majd neki, nekem... de tudom, hogy mégjobban elszaladnál, messze szaladnál már tőlem.

Janómanó, én ezt nem így szerettem volna:-(((((((
Janómanó, jelentkezz, kérlek... Janómanóóóóóóóóóó:-((((




Áááá, úgysem "hallasz":-(((((




























Volt már úgy hogy a hangod,
a szívemben dalolt.
Volt már úgy hogy egy álom,
újból rólad szólt.
Soha nem kell nekem adnod a fényt,
velem harcolnod álmokért.
Soha nem volt olyan igazi még,
aki utamon elkísér.

Velem a fény, hazakísér,
magányom szüntelen útra kél.
Velem a fény, hazakísér,
nyugtalan álmaim tengerén.

Volt hogy elhittem százszor,
hogy jobb lesz majd mi vár.
Egy új nap hajnalán álltam,
de szívem nem talált.
Ha egy álom lassan úgy múlik el,
mint egy céltalan égi jel.
Még várom, szíved válaszra lel,
de ha holnap még nem felel.

Velem a fény, hazakísér,
magányom szüntelen útra kél.
Velem a fény, hazakísér,
nyugtalan álmaim tengerén.

Nap-nap után néha volt ami fájt,
veled égek én, de nem ég az a tűz,
ami volt, ami űz, nem érsz felém.

Velem a fény, hazakísér,
magányom szüntelen útra kél.
Velem a fény, hazakísér,
nyugtalan álmaim tengerén.
Velem a fényéééééény-féény
Velem a fény, hazakísér,
nyugtalan álmaim tengerén.
A fény..


http://www.youtube.com/watch?v=8BM89Eo00Ek

:-(

Az ablakon bámulom a csendes esőt, s szelet
Rólad álmodom, s hangtalanul megfogom a kezed
Itt vagy már hirtelen, s bár lehunytam a szemem
Fölém hajolsz lágyan, az ajkadat is érzem
Kezeddel az arcom még felemeled szépen
S kinyitom a szemem, és te eltűnsz éppen.




Nagyon hiányzol...

:-(

Ha valakiért ennyire küzdünk, azt valószínű, nagyon-nagyon szeretjük...

Janó, ha tudnád, mennyire hiányzol... akkor most is a Holdat néznéd és rám gondolnál... KELL, hogy gondolj rám... nem hiszem el, hogy csak ennyi volt:-(


Szeretlek Sziviszotyi

Pillangó

Hihetetlen volt ez a közel 2,5 év számomra... mikor egy rusnya kukacból szerettem volna pillangóvá válni...
Nem volt egyszerű. tele önértékelési gondokkal, tele gátlásokkal... 120 voltam akkor...



110 kilósan már a csinibabák közt ugráltam a fittnessz teremben, heti 5 alkalommal 40 fokban is. Eleinte nagyon szar volt a pillantásuk, de pajzsként védett a testem, az akaratom...
Akkor azt hittem, boldog leszek, ha lemegy az áhított 50 kiló...



Nem hittem volna, hogy most kb. olyan kutyául fogom érezni magam...mint akkor... nem sokminden változott, sajnos ugyanolyan kudarcok érnek, mint akkor. Valószínű, nem CSAK testiekben kellett volna változnom, a lelkemben is... de hogy lehet ezt TUDATOSAN???? Ha mindig beledöngölnek a földbe... Hol van a Jótündér, aki a varázspálcával végre szebbé teszi a mesémet?