Baranyi Ferenc : Utószó egy szerelemhez
Nincs mit mondanom,
nincs mit mondanod,
ami régen megszakadt, azt
nem folytathatod,
szemed jégvirág borítja,
már beléd nem láthatok.
Nincs mit mondanod,
nincs mit mondanom,
párosan viselt magánynak
dupla súlya nyom,
szíved hangtalan parancsát
többé meg nem hallhatom.
Én már többé nem kereslek:
rád találnom nem öröm.
Te is engem csak - kerestél.
De én azt is köszönöm.
Mért, hogy a szerelmet mindig
megalázza a közöny?
Válni kell.
Kolonc koloncot nem visel,
önvédelemből hagylak el
s fel nem cseréllek senkivel.
Válni kell.
Én nem hiszek - te nem hiszel,
a szív nem nézi, mit cipel,
csak éppen már nem bírja el.
És még egy kis idézet Ági naplójából vettem ezt is:
"És Drága Uraim, ez vonatkozik Rátok is! Ha a CKM csajaira csorog a nyálatok, és panaszkodtok, h a saját párotok ilyen meg olyan.... nézzetek magatokra is! Úgy néztek ki, mint a MEN'S magazin Adoniszai? Ha a válasz nem, akkor majd ha törekedtek rá, akkor az asszonnyal szemben is lehet elvárásotok!"
Köszi Ági, ezt meg kellett volna mondanom Janónak... annak, aki éjjel-nappal csak ugyanabban a nadrágban járt, aki állandóan bagózott, barnák voltak a fogai tőle, akit egyik pillanatról a másikra elöntött a düh, és rajtam töltötte le, aki gyakran küszködött ilyen-olyan problémákkal (nem fejtem ki, mert Neki is ciki lenne), aki talán egyszer hívott meg (azt hiszem, fagyizni), aki állandóan engem fikázott, de a kis beesett mellkasa nem zavarta, akinek az összes barátja valamiért felszívódott, aki egy ismerősének nyálömlengésben kívánt boldog születésnapot, az én névnapomat meg letudta egy filléres kis semmiséggel, és a telefonszámláját is én fizettem,, aki hónapokig nem takarítja a szobáját ki, de a kocsimat ha egy hétig nem mosom le, azt fikázza, akinél halomban áll a cigi a tartóban és berohad a baracklé a pohárba, akinek ha letört a foga azt nem javítja meg, legyint rá egy nagyot, de ha a farkán kijön egy piros pötty, akkor vádolva hív, hogy elkapott tőlem valamit, aki szégyell bemutatni a barátainak, aki azt mondja, ne mondjam neki, hogy szeretem, mert az lejárt lemez, aki cserben hagy akkor, mikor bajba kerülök...
Igen, én ezek ellenére is elfogadtam, szerettem nagyon...
Persze, adtam neki szárnyakat, most ezek a szárnyak ahhoz talán elegendőek, hogy 17 éves kislányokat fűzzön... ők még beveszik azt, hogy apuciék pénzéből fizetni a drogokat nem ciki...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése