:-)))

De rég írtam ide... na, akkor írok egy pár sort:D
Egy szó elég? IMÁDOM!!!


Igenigenigenigeeen:-)

http://www.youtube.com/watch?v=bDfbWYcIwZs Fenn a csúcson:D
http://www.youtube.com/watch?v=BXV8bOS-7jU Dé felmászott egy sziklára, de lefelé nehezen jutott le:DDDD
http://www.youtube.com/watch?v=QYhI1iA0yz0 Itt már a lejutásának utolsó elcsípett pillanata:D






Nah... Új Astra lesz végül, úgy tűnik... ehhh:DDD Kísért a múlt?:D

Hepiend

Egy teljesen összetört Peugeot 207-es és pár szilánk... ennyivel megúszta Dinim, kapott egy új életet... úgy is el akarta adni a kocsit és venni egy Seat Leont (a kedvenc kocsim nekem is), így azt mondja, hogy annyira nem izgatja a dolog. Ma költözött az új albiba, de csak ideiglenesen marad itt októberig, utána visszaköltözik a kuckócskánkba:-) Egyelőre ennyit a híreinkről:-) A többi bizalmas:-)

:-(

Dénes tegnap este autóbalesetet szenvedett Kerecsendnél. Vele voltak az őrangyalaim... az autója totálkáros lett, elaludt a volánnál...

Dé:-)

Boldog vagyok úgy érzem...
Lassan egy hónapja ismerem...


Voltunk bobozni, fagyizni, Sirokon megmásztuk a várat, voltunk Egerszalókon és Demjénben wellnesszezni. Néztük focimeccset, horrort és pornót is már:D
Voltam már a Szülei házában is, igaz, Ők akkor Franciaországban voltak. És Ő is volt nálunk 3x, igaz, akkor meg Anyumék voltak Bogácson.
Voltunk rengeteg helyen kirándulni, felfedeztünk új helyeket. Főztem Neki vacsit, aludtam már 5x is Nála... van már fogkefém és saját törcsim is:-) Ja, és ma Ő ultrahangozott meg, mert radiológus doki:-) Szexi élmény volt:D
Jó Vele... szép lassan kezdünk egymáshoz idomulni...
És boldogok vagyunk:-)

Réka

Összefutottam ma Vele... Janóval egyetlen közös ismerősünk. Nagyon jót beszélgettünk:-) Jól esett.

Ezt írta rólam a naplójában: ha másra nem.... de barátok szerzésére tökéletes ez az oldal
Nagyon kellemes találkozóm volt nem , nem randi... érdekes, hogy az ember észre sem veszi, hogy az itteni levelezések során, egyszer csak elkezdi megismerni a másikat, és amikor több hónapos beszélgetés után találkozásra kerül a sor, akkor már nem idegen a másik, hanem egy ismerős, akivel van közös témátok
Én ma egy csudálatos leányzóval találkoztam, és a legnagyobb idióta az, aki eldob magától egy ilyen kincset...
nah ez egy jó kis nyalizós szöveg lett
de ez van





Hát, most asszem kicsit pityergek:-)






És... igen, azt hiszem, kinyílt a szívem pici kapuja és egy kedves egri (de Miskolcon élő) fiatal doki kopogtat rajta:-) Nagyon kellemes, felejthetetlen randim volt Vele... első pasi, akivel tényleg jól éreztem magam. És imádom az illatát, meg a fogait:-)
Most elmegyek nyaralni Bogácsra, de hamarosan látom Őt:-)

No, ennyi:-)

Macskák

Isteni volt! Szuperül éreztük magunkat. Ilyen még nem volt, a 3. sorban ültünk, válogatott, híres színészek nyújtották a karjukat felénk:-) Egy felejthetetlen élmény lett... 20 éve láttam utoljára, de meg fogom nézni újra hamarosan, annyira tetszett:-)

Alone

Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül- váratlanul.

...

Van ébredés, van tévedés
szerelem tüzén, szenvedés,
nem tudhatom, láthatlak-e még, boldognak én,

Megsebzett szív, elégett vágy,
én azt tudom, hogy nincs tovább,
ó Istenem, segíts nekem,
nincs kegyelem,

Szeretném feledni megbocsájtani én,
ha tudnám bűntelen tisztességgel fordulnál felém,
ha adna a mindenható kettőnknek még egy esélyt.
Végtelen szeretet féltés árad felé
s amit kaptam csepp a tengerből tőled az kevés,
soha ne halljam azt a szót ami bánt és felhevít
SZERETLEK ÉN...

Az ég felett, a föld alatt,
bárhová megyek, ott csak te vagy,
nem létezik, számomra más, nem kell csillogás,

megsebzett szív, elégett vágy,
én azt tudom, hogy nincs tovább,
ó Istenem, segíts nekem,
nincs kegyelem,
Van ébredés, van tévedés
szerelem tüzén, szenvedés,
nem tudhatom, láthatlak-e még, boldognak én,

Megsebzett szív, elégett vágy,
én azt tudom, hogy nincs tovább,
ó Istenem, segíts nekem,
nincs kegyelem,

Szeretném feledni megbocsájtani én,
ha tudnám bűntelen tisztességgel fordulnál felém,
ha adna a mindenható kettőnknek még egy esélyt.
Végtelen szeretet féltés árad felé
s amit kaptam csepp a tengerből tőled az kevés,
soha ne halljam azt a szót ami bánt és felhevít
SZERETLEK ÉN...

Az ég felett, a föld alatt,
bárhová megyek, ott csak te vagy,
nem létezik, számomra más, nem kell csillogás,

megsebzett szív, elégett vágy,
én azt tudom, hogy nincs tovább,
ó Istenem, segíts nekem,
nincs kegyelem,

Kölcsönvers:-)

Baranyi Ferenc : Utószó egy szerelemhez

Nincs mit mondanom,
nincs mit mondanod,
ami régen megszakadt, azt
nem folytathatod,
szemed jégvirág borítja,
már beléd nem láthatok.
Nincs mit mondanod,
nincs mit mondanom,
párosan viselt magánynak
dupla súlya nyom,
szíved hangtalan parancsát
többé meg nem hallhatom.
Én már többé nem kereslek:
rád találnom nem öröm.
Te is engem csak - kerestél.
De én azt is köszönöm.
Mért, hogy a szerelmet mindig
megalázza a közöny?
Válni kell.
Kolonc koloncot nem visel,
önvédelemből hagylak el
s fel nem cseréllek senkivel.
Válni kell.
Én nem hiszek - te nem hiszel,
a szív nem nézi, mit cipel,
csak éppen már nem bírja el.



És még egy kis idézet Ági naplójából vettem ezt is:


"És Drága Uraim, ez vonatkozik Rátok is! Ha a CKM csajaira csorog a nyálatok, és panaszkodtok, h a saját párotok ilyen meg olyan.... nézzetek magatokra is! Úgy néztek ki, mint a MEN'S magazin Adoniszai? Ha a válasz nem, akkor majd ha törekedtek rá, akkor az asszonnyal szemben is lehet elvárásotok!"




Köszi Ági, ezt meg kellett volna mondanom Janónak... annak, aki éjjel-nappal csak ugyanabban a nadrágban járt, aki állandóan bagózott, barnák voltak a fogai tőle, akit egyik pillanatról a másikra elöntött a düh, és rajtam töltötte le, aki gyakran küszködött ilyen-olyan problémákkal (nem fejtem ki, mert Neki is ciki lenne), aki talán egyszer hívott meg (azt hiszem, fagyizni), aki állandóan engem fikázott, de a kis beesett mellkasa nem zavarta, akinek az összes barátja valamiért felszívódott, aki egy ismerősének nyálömlengésben kívánt boldog születésnapot, az én névnapomat meg letudta egy filléres kis semmiséggel, és a telefonszámláját is én fizettem,, aki hónapokig nem takarítja a szobáját ki, de a kocsimat ha egy hétig nem mosom le, azt fikázza, akinél halomban áll a cigi a tartóban és berohad a baracklé a pohárba, akinek ha letört a foga azt nem javítja meg, legyint rá egy nagyot, de ha a farkán kijön egy piros pötty, akkor vádolva hív, hogy elkapott tőlem valamit, aki szégyell bemutatni a barátainak, aki azt mondja, ne mondjam neki, hogy szeretem, mert az lejárt lemez, aki cserben hagy akkor, mikor bajba kerülök...

Igen, én ezek ellenére is elfogadtam, szerettem nagyon...

Persze, adtam neki szárnyakat, most ezek a szárnyak ahhoz talán elegendőek, hogy 17 éves kislányokat fűzzön... ők még beveszik azt, hogy apuciék pénzéből fizetni a drogokat nem ciki...

New life:-)

Úgy érzem, váltanom kell...

Ma randim van, Vele....


Az iwiwen írt... legalább kimozdulok:-) 7-re jön értem.

Ma...

... egész nap vezettem a porcelánbuszt... nem vagyok jól. Semmi kaja nem marad meg bennem... kétségbeesés a köbön...

Egy nagyon jó baráttól:

emiatt nem kell aggódni, aki 28 évesen 17 évesekkel foglalkozik az nem teljesen 100as











Igaza van...

:-)

Nóri msn-en:


p...............@freemail.hu (E-mail címe nincs megerősítve) üzenete:
*amúgy sajnálom, hogy szakítottál, de ilyenkor legalább tök jókat tudunk dumálni





Jó, hogy vagy nekem:-)

LECKE

Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem csókot adni.

Megfúltál, úgy öleltelek,
Mutatni, hogy ölelj te meg.

És sírtam is, ölelve téged,
Mert tudtam, hittem, hogy megérted.

Bő könnyeim, a könnyű bért,
Mit értem ontsz, a könnyekért.

Eldobtam mindent - íme, lásd,
Hogyan lehet szeretni mást.

Kiért mindent százszor megadnál,
Ezerszer jobban önmagadnál.

Kész vagyok meghalni miattad,
Hogy élj, hogy meg ne halj miattam,
Ahogy hiszem, hiszen mutattad.

Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,
Csak az kap ingyen, aki ingyen ad.

Mondtam, szeretlek, mondd szeretsz-e
Mindössze ennyi volt a lecke,
Mindössze ennyi a titok,
De jaj neked ha nem tudod.

Jaj néked, hogyha az egész
Szabály és példa kárba vész.

Jobb lett volna meg sem születni
Nékünk, mint egymást nem szeretni.

Rájöttem...

... hogy azt hittem sokáig, Janó tökéletes... hogy Ő örök és én vállvetve védtem mindenki előtt...




Közben kiderül hogy lehet, nagyobb gázolást követett el a lelkemben, mint az, aki a legjobban megbántott eddig életemben... csak azért mert szüksége volt valakire, akinek a vállán felmászhat az életbe...

Bár itt lennél...

Holnap lesz 2 hete... azóta megállt az életem... kitéptek belőlem a hülye démonjaid... el sem hiszed, mennyire várlak még vissza... tegnap azon vettem magam észre, hogy a képednek meséltem... elmeséltem, hogy mi történt velem mostanában... volt, hogy csak nagyokat hallgattam, volt, hogy sírtam, volt, hogy nevettem saját gyarlóságomon...
Eszembe jutott a pillanat, mikor Kolozsváron a főutcán sétáltunk, majd meg fagytunk... hideg volt, esett az eső, fújt a szél is... de fogtad a kezem. És olyan büszke voltam Rád. Azt hittem, mindenki minket figyel titkon, hogy milyen szép pár, hogy milyen boldogak... akkor én voltam a világ legboldogabb embere:-)
Nem értem, miért mentél el... mi vitt rá erre... szeretném megmutatni Neked, hogy igenis értékes ember vagyok...
Tegnap arra gondoltam, hogy sütök Neked egy lasagnét és elviszem... le akartam tenni a stúdió küszöbére... hogy hátha örülsz majd neki, nekem... de tudom, hogy mégjobban elszaladnál, messze szaladnál már tőlem.

Janómanó, én ezt nem így szerettem volna:-(((((((
Janómanó, jelentkezz, kérlek... Janómanóóóóóóóóóó:-((((




Áááá, úgysem "hallasz":-(((((




























Volt már úgy hogy a hangod,
a szívemben dalolt.
Volt már úgy hogy egy álom,
újból rólad szólt.
Soha nem kell nekem adnod a fényt,
velem harcolnod álmokért.
Soha nem volt olyan igazi még,
aki utamon elkísér.

Velem a fény, hazakísér,
magányom szüntelen útra kél.
Velem a fény, hazakísér,
nyugtalan álmaim tengerén.

Volt hogy elhittem százszor,
hogy jobb lesz majd mi vár.
Egy új nap hajnalán álltam,
de szívem nem talált.
Ha egy álom lassan úgy múlik el,
mint egy céltalan égi jel.
Még várom, szíved válaszra lel,
de ha holnap még nem felel.

Velem a fény, hazakísér,
magányom szüntelen útra kél.
Velem a fény, hazakísér,
nyugtalan álmaim tengerén.

Nap-nap után néha volt ami fájt,
veled égek én, de nem ég az a tűz,
ami volt, ami űz, nem érsz felém.

Velem a fény, hazakísér,
magányom szüntelen útra kél.
Velem a fény, hazakísér,
nyugtalan álmaim tengerén.
Velem a fényéééééény-féény
Velem a fény, hazakísér,
nyugtalan álmaim tengerén.
A fény..


http://www.youtube.com/watch?v=8BM89Eo00Ek

:-(

Az ablakon bámulom a csendes esőt, s szelet
Rólad álmodom, s hangtalanul megfogom a kezed
Itt vagy már hirtelen, s bár lehunytam a szemem
Fölém hajolsz lágyan, az ajkadat is érzem
Kezeddel az arcom még felemeled szépen
S kinyitom a szemem, és te eltűnsz éppen.




Nagyon hiányzol...

:-(

Ha valakiért ennyire küzdünk, azt valószínű, nagyon-nagyon szeretjük...

Janó, ha tudnád, mennyire hiányzol... akkor most is a Holdat néznéd és rám gondolnál... KELL, hogy gondolj rám... nem hiszem el, hogy csak ennyi volt:-(


Szeretlek Sziviszotyi

Pillangó

Hihetetlen volt ez a közel 2,5 év számomra... mikor egy rusnya kukacból szerettem volna pillangóvá válni...
Nem volt egyszerű. tele önértékelési gondokkal, tele gátlásokkal... 120 voltam akkor...



110 kilósan már a csinibabák közt ugráltam a fittnessz teremben, heti 5 alkalommal 40 fokban is. Eleinte nagyon szar volt a pillantásuk, de pajzsként védett a testem, az akaratom...
Akkor azt hittem, boldog leszek, ha lemegy az áhított 50 kiló...



Nem hittem volna, hogy most kb. olyan kutyául fogom érezni magam...mint akkor... nem sokminden változott, sajnos ugyanolyan kudarcok érnek, mint akkor. Valószínű, nem CSAK testiekben kellett volna változnom, a lelkemben is... de hogy lehet ezt TUDATOSAN???? Ha mindig beledöngölnek a földbe... Hol van a Jótündér, aki a varázspálcával végre szebbé teszi a mesémet?

:-)

Majdnem két órát beszélgettünk. Már kevésbé mocsárszagú a telefonom, így nem kellett a fülhallgatót igénybe venni. (Ugyanis tegnap beesett a lefolyócsatornába:DDD)
Beszélgettünk a természet csodáiról (gyönyörű rézfarkú gyermekeink vannak, olyanok, mint egy kis golyó, mert még annyira kis pelyhes fiókák), a pártokról, politikáról, barátságról, szerelemről, zenéről, és arról, hogy digitalizálja majd nekem a 4 éves koromban készült zenei felvételeket, melyeken én éneklem az ovis dalokat:DDDD







Néha olyan, mintha a legjobb barátom lenne, csak persze, attól sokkal több. De nagyon jól megértjük egymást, és ez a kényszertávolság szerintem építő jellegű, jó, hogy nem lógunk folyton egymás nyakán, mert van mondanivalónk egymásnak:-)






Ja, és íme a Stúdió, ez egy "ilyen volt" kép:-))) Már megvettük hétvégén a hidromasszázs zuhanykabint meg a fürdőszobaszekrényt, ami gyönyörű fa. Vettem hozzá nagyon szép bambusz tartozékokat, olyan jól fog kinézni, hogy csak na:-)))
Janó mindig is egy parasztházra vágyott hatalmas ámbitussal.
Mikor először mentünk ki megnézni, majdnem elsírta magát, akkor tényleg szarul nézett ki a dolog, de most napról-napra egyre szebb!
Ma pl. a kazettás ajtókról égette le a festéket lángszóróval. Gyönyörűen le lesznek csiszolva, újrapácolva. Majd arról is teszek fel képeket:-)
(A háttérben lévő barna kapu is Janópapa és Janó műve:-)) Ügyesek:-)))

Szentimenti:-)

Jól esik ám:-)




Elmentem késő délután a dokihoz, s mikor végeztem, egyből hívtam Janókámat. Marika néni (anyóspajti) vette fel a telefonját, mert Janóm épp vacsit készített, és nyakig maszatos volt. Marika néni (tegezem, csak illendőségből maradtam a nénizésnél:-)) egyből megkérdezte, hogy mizu velem, mert hallotta, hogy beteg vagyok.
Ahogy elkezdtem mesélni, hogy mire jutottam a dokinál egyből szólt, hogy adja Janónak a telót, mert ott toporog a kicsi fia már, hogy mizu velem, és mennyire aggódott értem:-) Persze, jobbulást kívánt:-)






Ez olyan klassz érzés:-) Persze, másnak apróság, sőt jelentéktelennek is tűnik ez a dolog, deeeee én annyira boldog vagyok! El sem hinnétek.
És bocsi, ha valakit megbántok ezzel, mert biztosan vannak olyanok, akiket bánt az, hogy más boldog... de higgyétek el, én is voltam nagyon mélyen... nagyon sokszor ébredtem úgy, hogy üres az élet... és ahhoz képest most itt van Ő... egy CSODA. Egy apró kis menedékhelye a szívemnek. Ahogy él, ahogy gondolkodik, ahogy érez, ahogy rám néz...



Nagyon szeretem Őt, el sem hinnétek, mennyire:-)(love)

Erdély

Nem is tudom, sírás nélkül meg tudom-e írni ezt a bejegyzést.
Hihetetlen élményben, érzésekben volt részem az elmúlt 5 nap alatt. Rengeteget tanultam a világból, a világról, a székelyektől és a csángóktól. Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, és legfőképp arra, hogy nekem is erdélyi gyökereim vannak, hiszen dédnagyapám, aki nemrég 99 évesen halt meg egy Livazeny Aninosza nevű kis bányászfaluból származik.

Május 29.-én indultunk hajnali 5-kor. Vicces volt az indulás, mert Janó elfelejtette bepakolni az egyik cuccát, aztán később kiderült, hogy mégsem így történt. :-) Lóhalálában vágtattunk a buszhoz, ami szerencsére fél 6-ra érkezett (ugyanis Jani bá' direkt fél órával hamarabbra rendelt oda minket:-)))
15 órás busz út következett, ami kegyetlenül hosszú és fárasztó volt. Mivel szinte végig esett az eső, elég lehangoló és vacogós volt a hangulat.

Először a Király-hágónál álltunk meg:
A következő megálló Kolozsvár volt, ahol a Mátyás-szobor sajnos fel volt állványozva, így Janómmal sétáltunk egyet a városban.

Este ahogy megérkeztünk a szállásra, kiderült, hogy egy rönkházban fogunk lakni, ez Janó legtitkosabb vágya volt mindig is (ha jobb idő lett volna, a pajtában is alhattunk volna).



Első este nagyon fincsi tárkonyos-kolbászos krumplilevest és pörköltöt ettünk. Hatalmas feelingje volt annak, hogy mindent a háziak állítanak elő. És persze, ment az Afinata rendesen:D (áfonyapálinka).

Másnap zuhogó esőre ébredtünk. Bőséges reggeli (sajttekercs, sajtok, sonka, áfonyadzsem, körözött és házi kenyér, valamint gyógytea és házi tejes kávé) után elindultunk Csíksomlyóra a búcsúba.





Hihetetlen volt, ahogy a zarándokok akár többszáz kilométerről megérkeznek a hegyre, ahol milliós tömeg gyűlt össze. Ahogy egymillió ember egyszerre énekli el a magyar és székely himnuszokat.





Hazafelé hatalmas eső kapott el minket, bőrig áztunk. Érdekes, hogy csak akkor kezdett nagyon erősen esni, mikor vége volt a 3 himnusznak.
Janó a buszon bedobott 3 sompálinkát, majd a szálláson a vacsinál (ami isteni húsleves meg kolozsvári töltött káposzta volt) még egy jópár áfonyát, így teljesen K.O. lett a kis bolondja:D Egész este vizesruhával törölgettem az arcát, de ez sem segített, szörnyű éjszakája volt...

Itt még lelkesen magyaráz a háziasszonyunknak, Erzsike néninek:-) Ezerszer elmondta, hogy "itt vagyok otthon". Erzsike néni azt mondta az előző estéről: "Janó este mindenkinek osztogatta a szívét":D

Másnap nem tudott felkelni, így egyedül mentem a többiekkel a napi programra. A reggeli ismét isteni finom volt: sült erdélyi kolbász, padlizsánkrém és sajtok meg mindenféle felvágott na, meg a szokásos házi finomságok.
Végre kisütött a nap, pedig este végig esett az eső.

Pityu atyához mentünk, megnéztünk egy szentmisét. Hihetetlen, ahogy ezer embert irányítani tud ez a nagyszerű, hatalmas humorral rendelkező 60 éves papbácsi. Tavaly már volt nálunk vendégségben, és előző nap is találkoztunk a búcsún, így már ismerősként üdvözöltük egymást:-)
Édes történet Pityu atyáról: a buszon ültünk, és megkínálta Őt valaki bonbonnal. Kedvesen mosolyogva nézte, és mondta, hogy Ő nem igazán bűnözhet a csokival. Erre valaki megszólalt: "pityu atya, alkohollal töltött"- erre az Öreg egyből kivett egy csokit a dobozból:-)))
Másik cuki adoma: Pityu atya kérdezi - "melyik a legütősebb ital? Hát a misebor, mert egy issza, és 400-an énekelnek tőle.":-))))

Megnéztük a 800 éves templomot:


Ezután egy ebédre voltunk hivatalosak (tulajdonképpen ugyanaz volt, mint előző este a vacsi:-)), majd meglátogattuk Pityu atya rezidenciáját is.
Hazafelé gyönyörű tájakon jöttünk. Láttunk medvebocsot az út mentén a fűben üldögélni és farkasokat is a busz mellett futni. Hatalmas élmény volt:-)
Bementünk egy mofettába is, ami egy gázfürdő. Érdekes volt, bár én túl sok változást nem vettem észre utána:-)
Elmentünk koszorúzni, majd a kopjafákhoz is. Itt elénekeltük a himnuszokat.


Láttunk egy gyönyörű Makovecz-stílusban épült templomot is:


Szuper volt hazafelé menni a busszal, már nagyon hiányzott a kis macskajajjos pasikám:D
Elég későn értünk haza, Gábor, a házigazda azzal fogadott, hogy vár rám fent a szobánkban egy legény, aki egész nap utánam sírt:-) Végre helyrejött a gyomra, és este együtt tudtunk a többiekkel mulatozni kint a kertben:-) Nagyon finom tárkonyos zöldségleves volt a vacsoránk, meg kemencében sült csirkehusi mindenféle finom körettel, utána meg meggyes tejeslepény.
Egész este Bencúr kutyust gyöntöltem. Imádnivaló pöttöm pulika, Bogi is ilyen volt 4 éve:D

Janó mesélte, hogy hihetetlen jó volt a napja még így is, hogy beteg volt. A székelyek sosem hagyták magára, mindig volt valaki mellette, aki hol bátorította, hol lefoglalta. Fociztak, volt székely-magyar-német bajnokság a kertben (a német az Stephan volt, a házigazda veje:-))
Este újra dalolászás következett, majd hamar aludni mentünk, nagyon fáradtak voltunk.

Hétfőn úgy volt, hogy a Hargitán fogunk lovaskocsikázni és birkát fejünk meg sajtot készítünk, de ismét zuhogott az eső, így a Békás-szoroshoz mentünk le, azt hiszem, én ezzel jobban jártam, mert IMÁDTAM:-)


Ez itt a Gyilkos tó.


Ez meg a szoros.

A szerelmesek vízesése:


Hazafelé Borsec-en ittunk egy kis ásványvizet:
Nekem nem igazán ízlett az itteni víz, dehát ízlések és pofonok...:-)


Utolsó állomásként megálltunk Gyergyó alfaluban. A történet szerint innen indult a vallási háború. Hatalmas szerencsénkre éppen ekkor érkezett meg a búcsúból GYALOG hazaérkező zarándokok csapata, így ezt a hihetetlen pillanatot is saját szemünkkel láthattuk.



Egész nap Gábor, a házigazdánk volt az idegenvezetőnk. Hatalmas ember, imádnivaló humorral - igazi székely. Mesélt nevettető és sirató történeteket is, énekelt székely dalokat, ha nem jött volna erre az útra velünk, sokkal kevesebb élménnyel lettünk volna gazdagabbak azt hiszem.
Nagyon fárasztó utunk volt, és sajnos már csak a hazautazás állt előttünk. Vacsora után (csorbaleves, almás hús) összepakoltunk, majd hamar elaludtunk, mert hajnali 4-kor keltünk.
Azért még este megnéztük a gazdaságot:-)

Megsimiztük a barikákat.:-)

:D:D:D



Másnap reggel nehéz szívvel összepakoltunk:


Majdnem Bencúr kutyust is betettük a pakkba:-)))
Aztán még csináltunk egy pár képet... és buszra szálltunk.
Azt hiszem, egy életre beleszerettem Erdélybe, a tájba, az emberekbe, a nyugalomba...



Újabb 15 óra út következett. Megkoszorúztuk Tamási Áron sírhelyét, majd Korondon vásárolgattunk egy kicsit.



Este 9 után értünk haza tele élménnyel.

A http://www.hatartalan.ro címen még vannak képek a házról:-)

... vége...

... mármint a hétvégénknek:-(((


Íme a 3 nap mozaikokban:

22.-e:

Márcsak egy pár óra, ééééééééééééés...:-))))

Képzeljétek, ma vagyunk 2 hónaposak:-) Milyen gyorsan telik az idő:-) És ezalatt a 2 hónap alatt mennyi mindenben volt részünk, milyen sok helyen jártunk már! Egy pasimmal sem utaztam ennyit, olyan jók ezek a közös (terápiás) programok:-) Voltunk Egerben, Bogácson, Ostoroson, Harsányban, Mályiban, Lillafüreden meg Bükkszentkereszten (ezeken a helyeken többször is), Miskolc-Tapolcán, Aggteleken, Rudabányán, Budapesten, Hollóházán, Bükkaranyoson és Kőkapun:-) Na, meg ahol átutaztunk:-) Mennyi emlék, mennyi jókedv, még leírni sem egyszerű:-) Ééééééés egy hét múlva már ilyenkor Erdélyben vagyunk:-) Szép az élet, salalalala:-)




25.-e:

Szóóóval szuperjó hétvégém volt, persze, MINDIG ez telik le a leghamarabb...
Pénteken beállított Janó nővére, Betti és egy barátja, a dumagyáros Gyuri, aki egy kétlábonjáró standupcomedy:-)
Szombaton kimentünk a Stúdióhoz terepet rendezni (7en, mint a gonoszok):-) Nagypapi úgy esett neki a bozótnak, mint Rambo a dzsungelnek, már el is terveztük, hogy valami hasonló iparágban kellene az Öreget hasznossá tenni:DDD
Este szalonnát sütöttünk, röhögcséltünk, majd erről jönnek képek hamarosan:-)
Tegnap ismét tereprendezés volt, elégettük Janóval a gazt, hát vagy 3 órán keresztül álltunk a tűz mellett, annyi volt:-) De egyre jobb végignézni a kerten:-)
És már csak egy párat kell aludni és nyomás Románia:-)))) Jujjj, de vááárjuk már:-)))


Rájöttem, hogy csak két használható képet készítettem szombat este. Szerintem majd elkérem Anyóspajtitól a többit, amit Neki egész biztos sikerült jobban elkészítenie:-)
(A képeken Janó és a nővére, Betti látható:-))) Éppen szalonnasütés után sziesztáztak, mikor összehoztam a fotót:-))



Úgy sajnálom, hogy nem csináltunk "ilyen volt, ilyen lett" fotókat a parasztházról, ahol a Stúdió lesz... hihetetlen már most a változás, pedig egy cigány putri sokkal tisztább lehet, mint ez a ház és a kert volt, mikor megvették Janóék. Olyan jó látni, ahogy egyik napról a másikra alakul. Kivágtunk minden vadszőlőt és egyéb, indákkal rendelkező csúfságot. Kiszedtünk egy csomó nádat, bokrot, gyomot. Nagyon kemény hetek elé nézünk, de olyan klassz utána este a vacsinál arról beszélgetni, mit is csináltunk aznap és mennyit tudtunk haladni vele.
Szinte nulla forintból fogjuk kihozni a dolgokat, olyan ügyes Janó és az Apuja. Nagyon büszke vagyok Rájuk!
Amit múlt héten fabrikált Manóka azt egy gyakorlott asztalos is megirigyelhetné. Szuperül néz ki, tényleg mérnöki pontossággal lett megalkotva.



Rólam is egy pár sort... nem vagyok jól. A gyógyszer, amit a betegségemre kaptam egy zombit csinál belőlem: álmos és folyton éhes vagyok, már vagy 2 kilót híztam, tegnap este csont nélkül belapátoltam egy nagy tányér sajtos-tejfölös spagettit a szombatról megmaradt sült szalonna darabjaival (jó, mondjuk melóztunk egy keveset a Stúdiónál, de én régebben egy ekkora adag kajától feldobtam volna a pacskert)... És még csak 8 napja szedem... és még 30 napig fogom...
Az útra nagyon készülök, és hazajött Nóri (Prana) barátnőm is, így Vele fogok még a héten talizni:-) Már nagyon várom:-)
Sajnos nem mondanak jó időt péntektől, és ami a legrosszabb: Erdélyben is esni fog... Valaki küldjön már nekünk jó időt:-)
Jani bácsi, a szervező azt mondta Anyumnak, hogy mi biztosan babával jövünk majd haza Romániából, merthogy ott mindenkire rájön a családalapíthatnék állítólag... Ő nem tudja, hogy nekem csak "mixelt babám" lehet már csak... rajtam már Erdély szépsége és minden varázsereje sem tud segíteni ilyen téren... no, mindegy, én "csak" a látványt fogom élvezni, meg annak a férfinak a társaságát, akit a világon legjobban szeretek:-)

Janómanóm annyira más, mint L. volt.
Ő a nyugalom, a tapasztalat és a jóság.
Reggel finoman felkeltettem, hogy megpusziljam, mielőtt elindulok munkába. Tudom, hogy megharagudna, ha nem tenném meg ezt, pedig milyen édesen aludt, sajnáltam felkelteni:-) (love)
Ölébe kapott és megcsókolt, majd mint egy hisztis kisgyerek elkezdett nyafizni, hogy ne menjek még, maradjak:-)
Ezek a pillanatok pótolhatatlanok. Mint ahogy pótolhatatlan az is, mikor gitáron / szitáron játszik nekem, vagy mikor összecsomagol úgy, hogy nyekkenni sem bírok és együtt nevetünk ezen:-)

2. hónap:-)

Milyen gyorsan telik az idő, ma 2 hónapja, hogy Janó randira hívott:-)

:-)